Vásárhelyi István, a Kis komlóhatározóban részletesen összegyűjtötte, mit is kell tudnunk a különböző komlókról. A négyrészes sorozat első bejegyzésében a nemeskomlókról tudhatunk meg többet.
Maga a komló szó török eredetű, és a növény is a Kaukázus előteréből, valószínűleg a népvándorlás során kezdett el terjedni nyugat felé. Kezdetben a vadon élő, erdős, hegyes vidékeken termő vadkomlókat az idők során komlóskertekben művelték és elterjedésük is egyenesen arányos a sörök és a komlózás térnyerésével. Legkorábbi említése 736-ra, német földre tehető. Marton Szabolcs szegedi történész italtörténeti munkájában sorra veszi a komlóról fellelhető magyar okleveles emlékeket és helységneveket, mely megállapításból kikristályosodik, hogy a 12-13. században már rendkívül elterjedt volt hazánkban is a komló és annak sörfőzésre való felhasználása.
Az úgy nevezett nemeskomlók fő termőterülete Európa (és a világ) két legfontosabb sörországában, német és cseh területen található. Ezek azok a komlófajták, amelyeket hosszú évszázadok alatt vittek, csempésztek szerte a világon, és egy idő után szisztematikusan nemesítettek, kereszteztek, hogy új, más tulajdonságú komlófajtákat használhassanak. A nemeskomlók közé 5 komlót sorolunk, mindegyik a termőterületéről kapta az elnevezését. A részletes jellemzés előtt vegyük őket sorra: egyikük a cseh žateci vagy németesen Saaz komló, a másik 4 pedig a világ legnagyobb komlótermesztő országának, Németországnak a területeiről származó négy nemeskomló faj: a Hallertau, a Hersbrücker, a Spalt és a Tettnanger.
Saaz vagy žateci komló: Az Európai Unió égisze alatt az országok által előállított áruk egyes jellegzetes terményei is védelem alatt állnak. Ilyen védelmet kértek és kaptak az EU-s csatlakozás után a csehek a híres komlóra is. Ezt a komlót ismerik talán a legtöbben, hiszen ez az “alapfűszere” a cseh lágereknek, pilzeniknek. Jellegzetes enyhén zöldséges karaktere mellé fűszeres (fahéj és gyógynövények) ízek és egy elegáns száraz keserűség társul. Sok jóféle cseh sör híres alapanyaga ez a komlófajta.
Hallertau komló: 860-ból származik a régió első említése, Gründl bei Nandlstadt-ból, ahol a régió első komlóültetvényéről tesznek említést. Ez a Hallertau régió központja és ez a komló volt jó ideig a német alapkomló. Mivel rengeteg növénybetegség támadta, mostanában új, ellenállóbb rokonai is előtérben vannak, illetve szerte a világon vannak változatai, mint például az új-zélandi Hallertau Aroma. Fűszeres, enyhén zöldséges karakterével a német lágerek és pilsek tipikus komlója, elegáns száraz, visszafogott keserűvel.
Hersbrücker komló: A Nürnberg mellé eső Hersbruck városáról kapta nevét ez a nemeskomló, amihez a Spät, azaz kései utótagot is hozzá szokták biggyeszteni, mivel késő szeptemberben hozza a termését. A Hallertau komlóval nagyrészt megegyeznek a tulajdonságai, olyannyira, hogy a Hallertaunak tulajdonképpen egy természetes kiválasztódás folytán létrejött ellenállóbb változata, ami ellenállóbb bizonyos növénybetegségekkel szemben, így jóval elterjedtebb. Gyümölcsös fűszeres alap és zöldséges jegyek jellemzik. A német világos lágerek hagyományos komlója.
Spalt komló: Frankföld Spalt nevű régiójáról kapta a nevét, ahol Németország negyedik legtöbb komlóját termelik. Lágy karakterű aromakomló, kellemesen, pikánsan fűszeres és lágy keserű ízt ad a sörnek. A világos lágerek mellett fő alapanyaga a baksöröknek is.
Tettnanger komló: A Bodeni-tótól északra elterülő régió a harmadik legfontosabb komlótermesztő régió Németországban. Termesztik a közeli Ausztriában, Svájcban, de az USA-ban és Ausztráliában is. Jellegzetes keserű aromája miatt inkább kettős felhasználású komló, és sokszor éppen a többi aroma-nemeskomlóval vagy azok továbbnemesített variánsaival együtt kerül a sörbe. A német lágerek tipikus zöldséges keserűségét ez a komló adja meg, de használják még bajor típusú búzasörökbe, baksörbe vagy akár pale ale-ekbe is.
Szerző: Vásárhelyi István, sorbuvar.blog.hu
