Egy vérbeli sörkedvelő a világot járva biztosan megkóstolja az adott ország vagy város specialitásait. Sőt, az igazán fanatikusok gyakran kifejezetten a folyékony nedűt keresve választanak úti célt. Csakhogy koránt sem biztos, hogy a mindenki által ismert és felkapott helyszíneken mérik a legjobb, felejthetetlen ízélményt nyújtó italokat. Fedezz fel a Sör mi többel 5 olyan európai nagyvárost, amelyekről nem biztos, hogy elsőre a nemes ital jutott az eszedbe. Gondoltad volna például, hogy Szentpétervár egy igazi sörös nagyhatalom?
Szentpétervár alapítója, Nagy Péter orosz cár angliai útján ismerkedett meg az akkortájt Londonban nagy népszerűségnek örvendő porter sörrel, és rögtön rendelt is belőle egy szállítmánnyal, hogy Téli Palotájában és Nyári Kertjében is élvezhesse. A híres angol sör rövid időn belül nagyon népszerű lett a szentpétervári arisztokrácia körében – a pórnép számára megmaradt italnak a vodka és a kvasz –, és később II. Katalin cárnő is rendszeresen rendelt belőle az udvar számára. A város kikötőjében egymást érték a „sörhajók”, melyek az angol sörutánpótlást szállították. Az uralkodónő 1795-ben engedélyt adott egy Abraham Friedrich Krohn nevű német bevándorlónak, hogy Szentpéterváron megépítse Oroszország első sörgyárát. Az országban addig gyakorlatilag nem létező sörgyártás itt indult meg, elsősorban az angol és német kereskedők által finanszírozott sörfőzdékben.
Albert Le Coq, Poroszországban született belga kereskedő is felismerte a sörben rejlő üzleti lehetőséget. Az 1800-as évek elején elkezdte felvásárolni a portereket Londonban, hogy aztán saját címkével ellátva Oroszország fővárosába, Szentpétervárra exportálja azokat. Amikor 1806-ban Napóleon bevezette a kontinentális blokádot – azaz az általa megszállt és vele szövetséges államok minden kereskedelmi tevékenységet felfüggesztettek a Brit Birodalommal – Le Coq Tallinban létesített sörgyárat a szentpétervári arisztokrácia ellátására. A blokádba rövid időn belül beletört Napóleon bicskája, és folytatódhatott a sörfőzésének fejlődése. Az igazi csapást Szentpétervárra a bolsevik hatalomátvétel jelentette, a szovjet rezsim ideje alatt az egykor virágzó sörfőzés megszűnt, egyetlen sörgyár sem maradt fenn eredeti formájában, már amelyik túlélte a polgárháborút, az erőszakos államosítást. A legsúlyosabb csapást a pusztító II. világháborút mérte a városra, amikor 872 napig ostromolta a német hadsereg Leningrádot – ahogy akkoriban Szentpétervárt nevezték.
Amint a Szovjetunió megszűnt, a hatalmas orosz piac komoly vonzerőt jelentett a multinacionális cégeknek, akik kivétel nélkül exporttal, sörgyárak felvásárlásával próbálták meg kiaknázni az üzleti lehetőséget. Az alig tucatnyi sört jelentő választékot rövidesen angol, belga, dán, német sörök elképesztő kínálata váltotta fel, és a felvásárolt sörgyárak is jócskán hozzájárultak a piac sokszínűvé válásához.
Egy olyan izgalmas várost, mint Szentpétervárt, természetesen utolérte az európai kézműves sörforradalom. A kraft kínálat itt elsősorban az egykor helyben népszerű típusokra – stout, baltic porter, imperial stout – helyezi a hangsúlyt, de természetesen itt sem hiányozhatnak a választékból a különféle pale ale-k, mint az APA, az EPA és az IPA, de néhány év alatt a szentpétervári kézműves sörök komoly presztízst szereztek maguknak.
Oroszország persze inkább a vodkáról, nem pedig a sörről híres. Egy népszerű mondás szerint sört inni vodka nélkül kidobott pénz. A mai orosz sörfőzők azon dolgoznak, hogy megváltoztassák ezt a trendet, és például az ízek sokszínűségére hívják fel a sörkedvelők egyre növekvő táborát. Szentpétervár persze nem Oroszország – az itteni tendenciák azonban talán mintául szolgálhatnak arra, hogy a sör vodka nélkül sem kidobott pénz.
Szerző: Kovács Gábor
1 hozzászólás