Az USA Németország mögött (34e tonna/év) még mindig jócskán lemaradva (21e tonna/év) “csak” a második legnagyobb komlótermelő a világon, azonban – az amerikai sörforradalommal párhuzamban – itt a leginnovatívabb, leginkább sokrétű az új komló-alfajok piaci megjelenése és széles körű használata. Ezerszám születnek olyan keresztezések, hibridek, melyek egy szám-betű kombinációként a genetikai “irattár” süllyesztőjében végzik dicsőbbnek indult pályafutásukat.
Az észak-amerikai kontinensre a vadkomlók pollenjei Ázsia felől körülbelül félmillió évvel ezelőtt juthattak el a komló őshazájából, valahonnan Belső-Ázsiából. A Massachusetts Társaság először 1629-ben vitt nagyobb mennyiségben európai komlótörzseket az Újvilágba, és ezeknek a komlófajoknak és az amerikai őshonos fajtáknak a szabad kereszteződéséből jöhetett létre az első különállóan is jegyzett amerikai komlófaj a Cluster. Ez az amerikai alap-komló. A 19. század folyamán még nem népesült be a nyugati part, így ahogy a telepesek egyre jobban birtokba vették a nyugatabbra eső területeket, úgy került a komlótermelés fókusza is egyre nyugatabbra. Az 1860-as években Wisconsin államban – a búzaárak csökkenése miatt – a farmerek óriás lendülettel kezdtek komlótermelésbe, és ebben az időben itt folyt az Egyesült Államok komlótermesztésének 77%-a. Természetesen, – mint mindennek a világon – ennek is van magyar vonatkozása.
Jelenleg az USA legnagyobb komlótermő területei az észak-nyugati államok területén húzódnak. Washington állam területén, a Yakima-völgyben, a Cascade-hegység lábánál a teljes USA-termelés 77%-a. A második legnagyobb termőterület Oregon, (kb 14%-os részesedéssel), ahol az 1870-es évektől volt felfutóban a komlótermesztés, és 1932-ben ez az állam volt a legnagyobb komlótermelő az USA-ban. A fő termőterület a Cascade-hegység nyugati oldalán a Willamette-Valley, és a helyi egyetemen az OSU-n (Oregon State University) van az USDA (az USA mezőgazdasági minisztériuma) által támogatott komlókutató központ is. A harmadik nagy terület 8%-kal Idaho, ahol két nagy területen folyik a termesztés. Az egyik egy 688 hektáros farm, a kanadai határ mellett a világ legnagyobb sörkonszernje, az Anheuser-Busch tulajdonában áll. Itt főleg a Saaz és a Hallertau amerikai változatait termesztik, míg az állam dél-nyugati, Oregonnal határos területén az új fajták a jelentősek.
Az USA a sok német-holland-angolszász kivándorló és az ipari találmányok (a hűtéstechnika fejlődése és a hűtővagon – az Anheuser-Busch a vasúti sörszállítás jelentőségének a felismerése miatt is lett akkora óriásvállalat) hatására nagyon hamar bekapcsolódott a nagyipari sörtermelésbe és ezt a mennyiséget ki kellett szolgálni a megfelelő minőségű és mennyiségű nyersanyaggal. Az 1950-es években az oregoni komlóültetvények 90%-án a Clustert termesztették, azonban a peronoszpóra terjedése miatt újabb, ellenállóbb alfajokra volt szükség. Dr. Stan Brooks, az egyetem kutatója kezdett el kísérletezni az USDA megbízásából új alfajokkal. A keresztezések során a Fuggle-komló és a Serebrianka, egy orosz komló-alfaj genetikai tulajdonságait ötvözték, ebből jött létre az USDA 56013 munkanevű komló, mely hasonló tulajdonságokkal bírt, mint az amerikai sörgyártásban kedvelt német nemeskomló, a Hallertauer Mittelfrüh. Megszületett a Cascade – a Californiától Washington államig húzódó hegység után kapta a nevét – komló, ami a 70-es években többek között elindította az amerikai sörforradalmat is. 1972-ben a kutatóközpont átadta a Cascade-et a nagyüzemi termesztőknek, és pillanatok alatt 13%-ra nőtt a Cascade aránya az amerikai komlótermelésben. A siker beindította a termelők érdeklődését, és folyamatosan jelentek, jelennek meg az újabb komlótörzsek. Jellemzően a helyi komlótermelők gazdasági erejére, saját komlókutató vállalatokat is alapítottak, ahol folyamatosan folyik a komlónemesítés és természetesen copyrighttal is körbebástyázzák az új nemesítéseket.
Szerző: Vásárhelyi István, sorbuvar.blog.hu