A sör és a sörgyártás folyamata több ezer éves múltra tekint vissza, szinte egyidős a civilizációval. Kezdetleges sörfajták megjelentek már az ókori Egyiptomban és Babilóniában is, azonban az ókori és kora középkori söröket inkább árpalének kellene nevezni, mintsem sörnek, mert hiányzott belőlük a komló.
Később Európában is meghonosodott a sörkészítés. Az öreg kontinensen a sörfőzés hagyománya nagyban kapcsolódik a kolostorokhoz. A szerzetesek sokat javítottak a sörfőzés technikáján, úgy tartják, hogy ők terjesztették el Nyugat-Európában a komlót a sör ízesítéséhez. Szintén a kolostorokban főztek nagyobb, piaci mennyiségeket, később ezekből a tapasztalatokból fejlődtek ki a 14. században a sörfőző céhek.
Angliában a tömeges sörfőzés VIII. Henrik uralkodásától virágzott fel, s ekkortól terjedtek el a felső erjesztésű (ale) fajták. Bajorországban már 1516-ban sörtisztasági törvényt hoztak, ami szabályozta, hogy sör kizárólag maláta, komló, élesztő és víz hozzáadásával készülhet, adalékanyagok nélkül. A középkor végi serfőző céhek az ipari forradalom során átadták a helyüket serfőzdéknek, amik idővel sörgyárakká nőttek.
Az utóbbi évtizedekben a felvásárlások nyomán nagy sörkonszernek jöttek létre. Manapság újra virágzik a házi és kisüzemi sörfőzés, gyors ütemben fejlődik a kézműves sörök repertoárja.

A sör a legrégebbi írásos emlékek szerint 1152 óta velünk, magyarokkal van. Az évszázadok során főztük háznál, uradalmakban, céhekben, majd városi sörfőzdékben. A reformkor elhozta a ’seresszabadságot’ és 1843-ban megnyílt az út az ipari sörfőzés előtt. Manapság a magyar söripar négy hazai gyárában évente több mint 6 millió hektoliter sört termelnek.